A cikk szerzője
Gyenis Kata
Növényorvos, kertészmérnök
Városi környezetben gyakran találkozhatunk legyengült egészségi állapotban lévő fákkal.Látva a növények szenvedését a többnyire azt kutatjuk, hogyan is segíthetnénk a fákon. Kézenfekvőbbnek az tűnne, ha jól belocsolnánk valamilyen tápoldattal vagy hosszan lebomló tápanyaggal. A tápoldatozás azonban nem minden esetben célravezető.
A legtöbbször ugyanis nem valódi tápanyaghiány okozza a klorotikus tüneteket, hanem a tápanyagok relatív hiánya. Ebben az esetben az adott elem jelen van a talajban, csak a növény számára valamilyen oknál fogva nem, vagy csak nehezen hozzáférhető.
A felvehetőséget erősen korlátozó tényezők a talaj magas mésztartalma, az aránytalanul magas ellátottság egy másik tápelemből (ionantagonisták), a magas víztartalom, az erős talaj-tömörödöttség, levegőtlenség, valamint az alacsony hőmérséklet.
A mellékelt képen látható klorózisos szelídgesztenyefánál a fa sárgulása miatt kértek segítséget. A tulajdonosok gombás betegségre gyanakodtak, de a helyszínt bejárva, a tulajdonosokkal beszélgetve kiderült, hogy a kocsibeálló burkolása miatt a fa koronacsurgójában igencsak megváltozott a mikroklíma. A térkövezéssel megnőtt a talaj hővisszaverése, a csapadékvíz elszivárgásának lehetősége csökkent, a burkolás miatt a talaj mélyebb szinten tömörödött. Mindezen okok hozzájárultak a klorotikus tünetek kialakulásához.
Ehhez hasonló esetekben a tápanyaghiány orvoslására szükségtelen további tápanyagokat a talajba juttatni, egész egyszerűen segítenünk kell a növényt a tápanyagok szabadabb felvételében talajlazítással, a burkolat megbontásával.