Ilyenkor derül ki, hogy egyáltalán melyik fáját érdemes mélyebben megvizsgáltatni, és milyen módon. Legyen szó egy kisebb kertről, vagy nagyobb egyedszámú faállományról. Nagyon szeretné viszont összehasonlítani a kapott árakat. Ehhez viszont, meg kellene tudnia határozni, a kérés szakmai tartalmát. Az összehasonlítás pedig ritkán valósul meg érdemben. A szakemberek akkor tudnak árazni, ha van pontos feladat. A megrendelő pedig akkor tud almát, az almával összehasonlítani. Ha nem szakember állapítja meg a feladatokat, - főleg egy olyan területen -, ahol a cél a megfelelő faállomány-gazdálkodás, akkor jöhetnek a gondok.

Közös érdek

A megbízói kérés többféle kérdés megválaszolására irányulhat. Veszélyes-e a fa? Ki kell-e azonnal vágni? Milyen feltételek mellett tartható meg? Kivágattathatom-e, élet- és balesetveszélyességre hivatkozva?

A benntarthatóság megítéléséhez elegendő lehet akár az alapos vizuális vizsgálat is, ha megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkező szakértő, a fák testbeszédjét is figyelembe veszi. Gyakran találkozunk határeseti kérdésekkel. Például állékonysági bizonytalanság esetén, segítségül hívhatjuk a műszereket, amelyek iránymutatásként szolgálnak.

Ilyen, szélesebb körben elterjedt vizsgálati eszköz az akusztikus tomográf, másnéven fakopp. A fakopp a mért keresztmetszet törési kockázatára mutat rá, a szakember a kapott eredményt azonban felül is értékelheti.   A másik, gyakran használt vizsgálati módszer a szélteher vizsgálat, amely gyökérstabilitást nézi. Ez a vizsgálat a fa kidőlési kockázatának megállapításában nyújt segítséget. Azt, hogy mikor, hol, és melyik vizsgálati típusra van szükség, hány érzékelővel, hány ponton, a favizsgáló felelőssége.

A megbízó és a szakértő közös érdeke, hogy nyíltan, a célok ismeretében és a várható eredmények felhasználhatóságának ismeretében együtt hozzák meg döntéseiket, méghozzá mindenki a saját szakterületén.