Az esztergomi Dunamúzeum területén áll egy hozzávetőlegesen 40 éves gyönyörű hársfa (Tilia cordata), mely igen meghatározó téreleme a múzeumi udvarnak, az ültetés körülményei pedig az erdészeknek állít emléket. Az épületet 1975-ben az Országos Vízügyi Hivatal megvásárolta az 1973-ban alapított Magyar Vízügyi Múzeum részére. Az esztergomi káptalan egykori erdőgazdálkodás és mezőgazdasági székhelyének épülete az 1970-es évek közepéig a Pilisi Parkerdő központjának adott helyet. Udvarára Balogh Pál erdész 1972 körül két kis hársfát ültetett, az erdészet és a vadászat jó együttműködésének jelképeként. E két szakma képviselői között gyakori volt az érdekellentét, konfliktus.

Balogh Pál (aki egy személyben volt erdész és vadász) szerette volna szimbolikusan kifejezni az együttműködést, együttélést, így a két facsemetét rafiával szorosan összekötözte, hogy összenőjenek. A hársfára azért esett a választása, mert ez a fafajta gyorsan nő, hamar ad lombot. Mivel nem volt a környéken több fa és az időjárás viszontagságaitól is védve volt, a kéttörzsű hársfa gyorsan növekedett.

Mára a fa kerülete eléri a 265 cm-t, magassága pedig 15 m. Németh Mátyás és Németh Jakab a svájci Bund Schweizer Baumpflege metszési útmutatása alapján végzett klasszikus díszfametszést, kézi fűrésszel. Először eltávolították a fáról az elszáradt, elhalóban lévő, beteg, kereszteződő, túl sűrű, rossz állású, alászorult és esetleg a gyenge növekedésű ágakat. Ezután következett a koronabiztosítás, melynek lényege, hogy a vastag, nehéz ágakat biztonságosan a helyén tartsuk, illetve a kilengést csökkentsük. 

Jó minőségű faápolói munka után, nem látunk jelentős különbséget a fán, annak ellenére, hogy a teljes lombkorona mennyisége 20-25 %-kal csökkent a megfelelő helyen.