A metszés, a gallyazás, csonkolás fogalmak között a mai napig vannak értelmezésbeli különbségek, a fizikai kivitelezésük tekintetében pedig ehhez eltérő képek társulnak az emberek fejében, mint eredmény. Ehhez jelentős mértékben hozzájárultak az elmúlt években a közterületeken zajló fák gallyazása néven végzett csonkolási „borzalmak”. Mi a különbség a metszés, a gallyazás és a csonkolás között? Felismeri -e egy laikus a beavatkozások közötti eltéréseket?

A metszés

Szakszerű metszés esetén általában eltávolítják a szakemberek a fáról az elszáradt, elhalóban lévő, beteg, kereszteződő, túl sűrű, rossz állású, alászorult, esetleg a gyenge növekedésű ágakat. A teljes körű metszés esetén, amennyiben a fa helyzete és állapota megkívánja statikai egyensúlyt helyreállító metszést, lombkorona térfogatát csökkentő kurtító metszést, vagy épp részleges metszést (is) végezhetünk. Habár a metszésnek számos előnye van, nem feledkezhetünk meg arról, hogy elvégzésével sebeket ejtünk a fán. Egy ágat sem szabadna ok nélkül eltávolítanunk. Idős fák vastag ágainak levágása előtt mindig mérlegeljünk, hogy megéri-e egyáltalán beavatkozni.

A gallyazás

A gallyazás alapvetően a száraz, sérült ágak eltávolítását jelentené, de az elmúlt években sok helyen a közterületen lévő fák gallyazása elnevezés szinte egybeforrt az áramszolgáltatók gallyazási technikájával, aminek az eredménye a lefejezett, tönkretett vezeték alatti fasorok garmadája. Csonkolásról, vagyis a fák lejfejezéséről akkor beszélünk, amikor durva, a fákat esztétikailag és a biztonság szempontjából is tönkretevő beavatkozás valósul meg. Manapság csak akkor végzik, ha a kivágásra valamiért nincs mód, és ezzel egy-két évre tulajdonképpen eltudják halasztani a kivágást, és közben gondoskodni lehet a megfelelő fa utánpótlásról.

A csonkolás

A csonkolást még mindig sok megbízó kéri, mert fél, hogy a tulajdonában lévő, esetlegesen túl magasra nőtt fa veszélyezteti testi épségét, épülete, kerítése stb. biztonságát. A túlzott visszavágás a vitalitás gyengülésével és a fa belső egyensúlyának felborulásával jár. Az így visszametszett fák jóval védtelenebbé válnak a külső negatív hatásokkal – gombafertőzéssel, rovarkárral, szárazsággal vagy hősokkal – szemben. A fertőzéseken kívül a másik komoly probléma, hogy az adott gyökérzettel rendelkező fa csonkja néhány évig új hajtásokat hoz, mintha megújulna. Valójában azonban ezek az új hajtások törékenyebb és sérülékenyebb lesznek. A fa 5-10 éven belül szinte a visszavágás előtti magasságot elérő hajtásokat hoz, de ezek veszélyessége a törékenységük miatt, sokszorosa az eredeti ágakénak. A csonkolással nem nyertünk tehát semmit, viszont meggyengítettük a fát, így hosszútávon a pusztulásához járulunk hozzá.