A cikk szerzője
Gyenis Kata
Növényorvos, kertészmérnök
A fák városi környezetének további elengedhetetlen ápolási technikája a talajtakarás.
Alkalmazásának számos technológiai, növényvédelmi és talajbiológiai előnye van.
Talajtakarás
A talajtakarással csökkenthetjük a káros környezeti hatások mértékét, azáltal, hogy a városi körülmények közt amúgy is kicsi gyökérzet körül növeljük a talaj nedvességtartalmát, csökkentjük a hőmérsékletet.
A mulcsozással megelőzhetjük a fák körüli gyomosodást is, így nem lesz szükség motoros fűkaszálásra a törzs körül, amivel a törzset is védjük.
Talajtakarásra általában fenyőkérget, növényi darálékot, komposztot használunk, mely lebomlásával folyamatosan gondoskodik a talajélet fenntartásáról. A hatékony talajtakarás legalább 5-10 cm vastag és teljesen lefedi a gyökérzónát (koronacsurgó plusz 1.5 méter). A mulcsot ne terítsük egészen a törzsig, hagyjunk 5 cm távolságot a törzs körül, hogy a kéreg nedvesedését elkerüljük.
Szerencsére ma már sokhelyütt takarják a taljat, főleg fiatal fák ültetésénél. Figyeljünk oda azonban az idősebb fák esetén is, hiszen nekik is ugyanúgy szükségük van az ápolásra!
Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a talajtakarással láthatóan el tudjuk a koronacsurgó területét határolni az egyéb gyepes területktől, ami az arra sétálókat is arra készteti, hogy kikerüljék ezt a területet.
Ezáltal csökken a taposási kár, mellyel megelőzhető a talaj tömörödése és a gyökerek befulladása.
Folytatjuk...