A fakataszterek elkészítése vagy elkészíttetése szorosan kapcsolódik az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről szóló 147/1992 (XI. 6.) kormányrendelethez, illetve az ezt módosító 48/2001. (III. 27.) kormányrendelethez, mely tulajdonképpen elengedhetetlenné teszi a kataszterek létrehozását, hiszen csak akkor tudunk zöldvagyonértéket számolni, ha tudjuk az adatokat.

A fakataszter egyik célja tehát, hogy információt biztosítson a tulajdonban lévő fák értékéről, állapotáról és biztonsági kockázatukról.

A kataszteri kiírások egyik legnagyobb problémája, hogy a fák egyedi állapotértékelése egy olyan 70 éves módszeren alapul, amelynek kiindulópontja az erdészeti, nem pedig a városi fák értékelésén nyugszik. Ezen adatok segítségével számolják a kockázatarányos megtarthatósági mutatót is, ami érthető igény –leginkább az önkormányzatok részéről– mármint, hogy egyetlen mutató alapján dönthessenek egy fa további sorsáról, de a mutató alapjául szolgáló módszer még kiforratlan, így szerintünk használata számos esetben félrevezető. A biztonsági kockázat megítélése tehát komoly tapasztalattal rendelkező szakértőt kíván.

Egy „közepes” adatmennyiséggel rendelkező szubméteres pontosságú térinformatikai rendszerben rögzített kataszter mást célt szolgál, mint egy lézeralapú (LIDAR-ral felvett), a fa környezetében található kockázati elemeket “megnevező”, fajtatulajdonságokat felsorakoztató társa. A másik, viszonylag gyakran előforduló probléma, hogy a kiírás egyes részei feleslegesen túl mélyen szabályozottak, ugyanakkor azok, amelyek nagyon fontosak például a kockázatértékelés aránytalanul aluldefiniáltak.

A legnagyobb szükség a kockázatok elemzésére és a faállományok fenntartásának tervezésére szolgáló, bővíthető fakataszterek létrehozására lenne. Egy testre szabható, bővíthető és a rohamosan fejlődő faápolási munkafolyamatokat beépíteni képes rendszerre, ahol a fák besorolása nem vitalitás alapján, hanem a környezetére gyakorolt kockázata és a fa állapotának összefésülése alapján van meghatározva. Igy lehet elérni azt is, hogy a fák felmérésével, a tényleges és indokolt faápolási munkák meghatározásával a fák tulajdonosainak a legnagyobb segítséget nyújtsa.

A fa (egyedi és forintban kifejezett) értékének meghatározására egyelőre nincs jobb módszer itthon, mint ami a kataszterek nagyrészében megtalálható. Nagy probléma azonban vele, hogy a koronaértékelésnél (a fa lombkoronájának állapotát meghatározó munkafolyamatnál) nem veszi figyelembe, hogy a fa csonkolt -e vagy sem. Így előfordulhat, hogy a lombkorona állapotát akkor fogja a legvitálisabbnak értékelni, amikor az már jelentős másodlagos koronát növesztett, pedig a törékenység szempontjából épp ilyenkor a legveszélyesebb. Az életképességre vonatkozó értékek definícióinak egy része a fa jelenlegi, másik része a jövőbeli állapotára utal, ami szintén dilemmát okoz a faérték használhatóságát illetően. Továbbá nem veszi figyelembe a fa helyének megfelelőségét, vagyis azt, hogy kialakított fahelyen telepített fáról, vagy esetleg a villanyoszlop aljában növő spontán fáról van-e szó.

A fakataszter befektetés: Ne (csak) az árat nézzük, hanem azt is, hogy mire fogjuk használni.